A természet megújulásával egyidőben elindult új projektünk, melynek címe „Szenzoros kert az Odúban – közös élmények a fejlődés szolgálatában”, ami egy négy kirándulásból álló sorozat első része volt. A megvalósulást egy nyertes szegedi, városi pályázat, valamint néhány lelkes kollegina és az intézménybe járó nyitott és érdeklődő családok részvétele tette lehetővé. A projekt végére elkészül állatbarát tanösvényünk és egy Kneipp-ösvény, az egyes elemek a kirándulásokhoz kapcsoltan bővülnek, mindig kicsit szépül és épül az intézmény kertje.
Az Odú Központba 0-3 éves életkorú eltérő fejlődésmenetű, még nem óvodás gyermekek és családjaik járnak komplex korai fejlesztésre heti rendszerességgel, ambulánsan (csak a foglalkozás idejére jönnek az intézménybe), egyéni illetve kiscsoportos formában. A lelkes családokkal természetismereti sétát tettünk a beporzók napjához kapcsolódóan a közeli Vértó partján, a csoport kemény magja a Kisvakond óvoda előkészítő játszócsoport tagjaiból állt, hozzájuk csatlakoztak még zömmel 2-3 éves gyermeket nevelő családok, összesen 25 résztvevővel játszottunk, sétáltunk.
A beporzók témáját egy bogaras szenzoros doboz és egy katicás biotóp segítségével hoztuk közelebb, sőt a Kisvakondok már előző héten is hangolódtak a témára. A katicák a biotópban a napsütéstől jól feléledtek, így minden gyereknek jutott egy kis ágon vagy kézen mászós megfigyelési lehetőség, bátorságtól függően, mielőtt kirepültek a levendulaágyásba pettyes barátaink. Vittünk magunkkal bogárhatározáshoz a korosztálynak megfelelő „szakirodalmat”, Bartos Erika: Bogyó és Babóca – Ki kicsoda? című könyvét, sokak örömére meg is találtuk benne a hétpettyes katicát, de kis bogárleső távcsöveinkkel – amiket papírtörlő gurigából készítettünk – láttunk bodobácsokat és méhet is.
Akiben maradt még lelkesedés a séta után, megkereshette őket is a könyvben. Mutattunk a szülőknek egy Karikázó keresgélő füzetet, aminek a témája szintén a rovarok voltak.
A helyszínválasztás nem volt véletlen, a tóparton áll egy rovarhotel, amit megfigyeltünk. Készítettünk a kirándulás végén közösen kis rovar lakásokat, konzervdobozokból és ágakból, amik az udvaron fognak összeállni egy nagy rovarhotellé, a tanösvény első megvalósult állomásán. Kipróbáltuk buborékfújók segítségével, milyen gyorsan szállnak a szélben a kis beporzók és szivárvány kendővel utánoztuk a lepkék szárnycsapásait. Rajzoltunk a járdára ovális alakzatokat aszfalt krétával és ezekből készítettünk bogaras alkotásokat lehullott növényi részekből és mulcsból, amit a környező ágyásokban találtunk.
Igyekeztünk tudatosan olyan tevékenységeket is felajánlani, amit a családok a mindennapi életben is elővehetnek egy-egy séta alkalmával és rá tudják irányítani a gyerekek figyelmét a természet megfigyelésére. A foglalkozás elején éppen ezért egy egyszerű időjárás órával meghatároztuk, milyen az időjárás, és utánoztuk is a természeti jelenségeket: a szelet, a napot, az esőt. Minden tevékenység alkalmával törekedtünk rá, hogy minél több érzékelési csatornára hassunk, összekapcsoljuk az egymást követő tevékenységeket.
A sok mosolygós arc alapján úgy gondoljuk, hogy nem csak nekünk tetszett a kirándulás. Tervezünk még három alkalmat szintén jeles napokhoz kapcsolódóan, legközelebb a Föld napja alkalmából találkozunk. Az első kirándulás fontos tapasztalata, ami nem lepett meg igazán bennünket, hogy a gyerekek figyelmét a szabad térben nem könnyű fókuszálni, így fontos a folyamatos tevékenységbe való bevonásuk. A csoport mozgását látva a következő alkalom helyszínét gyorsan át is gondoltuk és a keskeny Holt-Maros part helyett, ami ilyenkor is gyönyörű, de úgy látjuk, veszélyes lehet, egy szinte teljesen zárt ligetbe tervezzük, ahol szeretnénk kipróbálni egy közös játék után egyéni (családonkénti) játékos feladat állomásokból álló „akadálypályát” a szabadban. Nagyon bízunk abban, hogy ezek a kert-, természet- és élménypedagógiai elemekből építkező foglalkozások izgalmas és hatásos kiegészítői tudnak lenni a fejlesztő foglalkozásokon is megvalósuló élményszerű és multiszenzoriális tapasztalatszerzésnek, és a családoknak tudunk segíteni újra kapcsolódni a természethez és előmozdítani társadalmi integrációjukat. Az állatbarát tanösvény pedig egy-egy emlékmorzsát hordozva előhívhatja a korábban megélt élményeket, emlékeket, azok számára pedig, akik nem voltak a kiránduláson, tudunk az intézmény udvarában is élményt és tartalmas, fejlődést elősegítő időtöltést biztosítani.
Balogh-Oláh Eszter gyógypedagógus
